SAJÁT TERMESZTÉSŰ levendula Kalotaszegről
Levendula. Nárdus.
Mióta néhány éve beleszerettem, egyre több tulajdonságával ismerkedem, és minden alkalommal kellemesen meglep. Már nem csak engem egyedül, hanem a kedvesemet, a gyerekeinket, a rokonainkat és barátainkat is.
Minden érzékünkre, és azon túl is hat. Persze, látványként a legszembetűnőbb élmény a sokféle lilában pompázó virága, az orr számára pedig az illata: a virágé külön, az illóolajé is külön. De az íze? Édesen misztikus, sósan pedig férfias-rafinált; savanyún különleges, keserűn pedig markáns. A tapintása kellemes, bársonyos: ha megsímogatunk egy levendulabokrot, tenyerünkben mintha puha párnácska feküdne. A morzsolt, szárított virágok ujjbegyek közötti morzsolgatása nemcsak a bőrnek ajándékoz lágyan masszírozó érzést, hanem a fülnek is a zizegést. Nyáron, virágzáskor pedig a levendulabokrok méhecskék döngicsélésétől hangosak, a szélben hajlongó szárak puha egymáshoz surlódása régi, tán gyerekkori kellemes élményeket idéz. A levendula nemcsak az öt érzék növénye, hanem egy hatodiké is, amely egyesíti a fizikai érzékelésünk gyümölcseit, egyetlen érzéssé fonva az általa okozott élményt. Ezt nagyon lehet szeretni… vagy nem, de akkor minden bizonnyal az adagolással van a baj.
Mesélnék egyebekről is.
Arról, ahogyan a segítségünkre és örömünkre volt annyiszor:
a kertben, amikor elűzte a levéltetveket és a szúnyogokat
a hálószobában, mikor forgolódtam, és nem tudtam elaludni
a hálószobában, mikor kedvünk szottyant szeretgetni egymást
a mosógépben, mikor elfogyott az öblítő
napszúráskor és pecsenyére égett napozás után
a fürdőszobában, hajmosáskor
na de derékfájáskor!
fülgyulladásnál
a kisunokám csecsemőkorában anyukának is, babának is
… a temetőben, miután kiültettem a családom sírjáraa gyászban
a kamrában,
a süteményben,
a fagyiban,
a desszertben,
a szörpben,
a limonádéban,
a sülteknél,
a salátáknál,
az ecetben, a borban, a sörben, a likőrben, a pálinkában
a szomszéd néni hálás szavaiban
a pénztárcánkban
A legfrissebb örömöt kint kapjuk a mezőn a levendulától, először 2014-ben, miután elültettük a mesebeli, legelső 1001 tövet. A gondoskodást, locsolást, kapálást, jó szót, símogatást friss, erőteljes sötétzöld hajtásokkal, majd gazdag virágzással hálálta meg. Mi más ez, ha nem maga az élet ünnepe? Több, mint akárhány érzékszervhez kötött idegpálya agyi leképezése. Ez a levendula. Harmónia.
Az én szeretett levendulám. A mi levendulánk.
Pásztor Krisztina