Tova tíz éve szólított meg először a levendula. Még nem értettem a szavát, de legalább meghallottam. Elvarázsolt a színe, illata, eleganciája és az a megszámlálhatatlan sok jótulajdonsága, amivel ezt a földi-anyagi világunkat gazdagítja. Egyre többet érdeklődve iránta rájöttem, hogy szeretnék legalább egy cserépben nevelt növényt tartani. Aztán úgy hozta a sors, hogy nyolc évvel ezelőtt szerény kis kertecske mellé költöztünk, és az alig 15 négyzetméternyi területre megálmodtam egy gyönyörűséges levendulabokrot. Meg is vásároltam októberben a kertészetben egy tasak levendulamagot, amit aztán gondosan elpakoltam tavaszig, hogy majd akkor elvetem, nevelem. Eljött a tavasz, én pedig ástam egy jó maréknyi mély gödröcskét a kert egyik napfényes sarkában, az aljába szórtam egy egész tasak levendulamagot, jól betakartam, meglocsoltam és vártam. Sokáig vártam. Következő tavasszal megismételtem a műveletet, akkor is sokáig vártam, és akkor sem történt semmi. Aztán egy májusi napon, takarítás közben a hűtő aljában rábukkantam egy majdnem üres levendulamagos tasakra, csalódottan és hanyagul kiráztam a tartalmát a kert közepébe. Láss csodát, júniusban, gyomlálás közben ellenállhatatlan levendulaillatot éreztem. Csak néztem körbe, vajon honnan árad az illat. Nem tűnt fel semmi, de amikor újra a porcsinrózsák közötti gyomocskák fölé hajoltam, feltűnt néhány aprócska növény: hasonlított a porcsinra is, de mintha mégsem, az illata pedig az összetéveszthetetlen levenduláé volt. Akkor döbbentem rá, hogy valahol ott szórtam ki egy hónapja a levendulamagokat. Az új növénykék nagy becsbe kerültek a kertecskénkben, őszre már ügyes kézfejnyi magas növénykék lettek. Azon az őszön betakartam falevelekkel, egész télen babusgattam őket. Következő évben csodálatos mintabokrom lett belőle, amit nem mertem megnyesni, nehogy elpusztuljon. Majd jött egy levendulász hozzánk látogatóba és elmondta, hogyan és milyen gyakran metszem meg, ha szép, kerek, dús levendulabokromban sokáig szeretnék gyönyörködni.
Ez az első levendulatő, az anyalevendulánk. Ma már majdnem nyolc éves.
Elköltöztünk a kolozsvári belvárosi házból Magyarkapusra, de az anyalevendulánkat magunkkal hoztuk ide is. Az átültetés sínylődése után már szépen helyrejött, újra nagy, kerek és dús lombbal örvendeztet bennünket, példát mutatva több levendulának is a bemutatókertben.
Amit megtanultunk a levendula magról való ültetésével kapcsolatban: a biztos kikeléshez fagyhatásra és fényhatásra egyaránt szüksége van. Tehát, a magoncokat akkor érdemes elvetni, ha ezt novemberben, februárban vagy márciusban tesszük, vagy ha előzőleg 6 héten át hidegben tartjuk, néha fagyban is – ezt el tudjuk mímelni a hűtőszekrény segítségével is. A másik nagyon fontos tudnivaló, hogy a magoncok csak akkor tudnak kikelni a hosszú hidegtartás után, ha fény éri őket. Ezért soha ne vessük mélyre, a föld felszínére szórjuk csak ki és néhány szem homokkal takarjuk le. A homok átereszti a fényt és a nedvességet, de nem engedi kiszáradni és kihűlni a magonc körüli talajt, így kedvezve a csírázásnak, ami 2-4 hétig eltarthat. Ha már kibújtak a kis levendulák, várjuk meg az első valódi levélkéket, akkor óvatosan ültessük szét őket, majd várjunk, amíg elérik a 8-1o centis magasságot. Ekkor – bármennyire is sajnáljuk -, óvatosan csípkedjük le a tetejét, hogy a bokrosodást beindítsuk. Néhány hetet vesz igénybe ez a folyamat, mindvégig napon-fényben tartsuk az újdonsülteket és figyeljünk arra, hogy ne száradjon ki, ám pangó vízben, locsogó talajban sem álljon, különben „megfullad” a levendula. Végleges helyére ősszel érdemes kiültetni, amikor már elég erős a növényke. Első évben nem szabad hagyni virágozni, hogy a gyökerét, szárát tudja erősíteni a közelgő első téli periódusra. A végleges helye napos, meleg, jó vízáteresztő talajú legyen. A levendula nem szereti a bezártságot, ezért a cserépben tartást nem javasoljuk. Óriáscserépben jól érzi magát, ha elegendő napfényt kap. Sorok kialakításánál vegyük figyelembe a fél méteres tőközt, illetve az 1-1,5 méteres sorközt, hogy szépen fejlődhessen a bokor. Évente legalább kétszer nyírjuk, formázzuk – ezzel biztosítjuk a hosszú ideig dúsan virágzó levendulabokor életét, ami akár a száz évet is elérheti, de 25 évig biztosan örömünket leljük benne.
Ültetésre kész orvosi levendula magoncok rendelhetők itt.
